Személy szerint én ezt az autót tekintem a legelső Ferrarinak, hiába nem az alatt a név alatt készült, nem pedig a 125 S-t. A 815-ös is lehetett volna Ferrari ha Enzonak nem kellett volna megkötnie az Alfával azt a szerződést, miszerint négy évik tartózkodik saját versenycsapat létrehozásától az ő neve alatt. Ráadásul a 125 S a 815-ösön alapszik, szóval a 125-ös "apukája" is lehetne. Nos, megpróbálok összeszedni róla mindent, amit csak tudok, akinek van még infója őkelméről azonkívűl amit most leírok, az szóljon, berakom azt is! :-)
A nevét 8 hengeres, 1.5 literes soros elrendezésű motorjáról kapta, amely a Fiat 508-ast is hajtotta. Enrico Nardi tervezte 1940-ben, a karosszéria elkészítését a Carrozzeria Touring-ra bízták.
Gondolkodom, hogy ezt a rakás műszaki adatot hogy tudnám leírni, anélkül hogy táblázat vagy felsorolás féle beütése legyen, de azért remélem jó lesz:
Elsőként a motore kerül sorra, amely egészen pontosan 1496 köbcentis, illetve akit érdekel annak írom hogy 91.54 köbincses, amelyből 72 lóerőt/53.4 kilowattot sikerült előcsalogatni, ami alapján egy literre 48.13 lóerő jutott. Tonnánként pedig 115.2 lóerős. Kicsit begondókodtam, hogyé' is kell ezt kiszámolni, amikor nincs egy tonnás az autó, hanem csak 625 kilós! De a képlet egyszerű, miszerint a 72 lovacskát elosztom 625 kilóval, majd megszorzom 1000-rel. A Horsepower-ekhez még annyit, hogy 5500-as fordulaton adja le a maga 72 CV-jét. (Olaszul a lóerő Cavalli di potenza.)
Amikor megszülettek akkor képesek voltak 168.912 km/h sebességel is száguldani, nem tudom hogy az egy megmaradt 815/021-es alvázszámú gép mennyire képes még. Gyorsulásról nem szólt a fáma sehol, aki talál adatot róla az szóljon! :-) Úgymint ahogy a fogyasztásról sincs szó, de ha ezt nem tudjuk, akkor legalább annyit közölhetek, hogy az éltető benzint 4 Weber-karburátor pumpálta a szívébe.
1940-ben, a két elkészült gép az azévi Gran Premio Brescia della Mille Miglián vettek részt. Saját osztályukon belül nagyon megszorongatták a többieket, végül egyikük az osztályukon belül első, míg az összetettben a tekintélyes 10. helyen végzett. Sajnos műszaki problémák miatt mindkettőnek vissza kellett vonulnia, mielőtt futamgyőzelmet szerezhettek volna.
Egy sor a pilótákról/tesztelőkről: Lotario Rangoni, Enrico Nardi, Alberto Ascari és Giuseppe Minozzi.
Kétüléses "barchetta karosszérás", 2420 mm-es tengelytávolság.
Útódja az első Ferrari néven született autó, a 125 S, némely alkatrésze átkerült a 815-ösből.
Ma, az egyetlen megmaradt AAC 815-ös, Mario Righini autó-kollekciójában található meg, és szerintem jó helyen is van annál a "vén autóbolondnál", mostmár biztos nem lesz semmi baja. :-)
Egy-két link róla "inglisül":
http://auto.howstuffworks.com/ferrari-history3.htm