Na hát akkor első poszt indul. Úgy érzem lesz ebből Part1, meg Part2, mert a fő információforrásomban ez betelít vagy négy oldalt. :-)

Enzo Anselmo Ferrari 1898. február 18-án látott napvilágot Modenában, egy hatalmas hóvihar közepette. Az ítéletidő miatt édesapja, Alferdo Ferrari csak két nappal később tudta értesíteni a hatóságokat, így Enzo Ferrarinak végül két születési bizonyítványt adtak ki.Meg kell említeni, hogy Enzo tehetős családba született. Édesanyját Adalgisa Bisbini hívták, aki a háztartást vezette, de nem volt rendes munkája. Enzo apja fémáru-készítéssel foglalkozott, elsősorban pályaudvarok részére állított elő tetőket, sorompókat. Enzo és bátyja, a nála két évvel ídősebb Alfredo, a műhely mellett kaptak közös szobát. Apjuk nem csak kíváló mesterember volt, de szerette a zenét és a kultúrát. Legfőképp csellón játszott, de volt egy zongorája is.

Enzo fémtermékek között nőtt fel. Bátyjától eltérően őt nem vonzotta annyira az iskola (mégis hova jutott, mit alkotott). Míg az idősebb Alfredo szorgalmasan bújta a könyveket, Enzo inkább az apjától kapott biciklin járkált ide-oda, vagy az otthon tartott galambokat nevezte be versenyekre. Visszaemlékezései szerint operaénekes, sportújságíró vagy autóversenyző szeretett volna lenni, amelyek közül nem kellett egyikhez sem felsőiskolát elvégeznie.

1903-ban, amikor összesen 27 db motoros járművet tartottak nyilván Modenában, Alfredo Ferrari vásárolt magának egy DeDion gyártmányú autót, amelyet később több, más féle autó is követte.

1908. szeptember 6-án Alfredo elvitte gyerekeit egy autóversenyre. A külvárosi utak összekötéséből kialakított Circuit di Bologna 50 kilométeres körpályáján többek között rajthoz állt a híres Felice Nazzaro és csapattársa Vincenzo Lancia is, egy-egy vörösre festett Fiat volánjánál. Enzót elbűvölték a színek, a zajok, a látvány. Ettől kezdve amikor csak tehette kilátogatott a környék autóversenyeire. 1909-ben a Modena Automobil Egyesület egymérföldes sebességi versenyt rendezett a Modenát Ferrarával összekötő úton. Enzo több, mint három kilométert gyalogolt, csakhogy megnézhesse a bátor pilóták vetélkedését, akik gyakran 130-140 km/h sebességel száguldoztak hatalmas gépszörnyeikkel. A fantáziálás és kimaradások meglátszottak Enzo iskolai eredményein-ilyenkor a szigorú apa kemény kézzel bánt vele. A pofonok közben azt kiabálta: "Tanulj, hogy mérnök lehess!" Enzo azonban dacolt apja akaratával és újságíró lett. 1914-ben, tizenhat éves korában jelent meg első tudósítása egy focimérkőzésről.

Az I. világháború idején:

1915-ben Olaszország is háborúba lépett. Az idősebb Alfredo, becenevén Dino hamarosan csatlakozott a helyi Vöröskereszthez, s magával vitte a család egyik autóját is, amellyel sebesült katonákat szállítottak. Dino nem sokkal később a légierő 912-es zászlóaljának a tagja lett. Ennek az alakulatnak a legismertebb pilótája Francesco Baracca volt. (Akinek a gépén az a bizonyos ágaskodó ló is látható. :-) )

1916-ban, tüdőgyulladás következtében Enzo édesapja elhunyt. Néhány hónappal később Dino egy, a fronton szerzett betegségeben szintén elhalálozott. Az alig 18 éves Enzo egyedül maradt édesanyjával. Operaénekes szeretett volna lenni, de nem volt hozzá elég tehetséges, sportújságírónak nem volt eléggé képzett, autóversenyző pedig a megfelelő anyagi háttér nélkül nem lehetett. Miközben arra várt, hogy besorozzák, a helyi tűzoltókat oktatta az esztergálás rejtelmeire. 1917-ben megérkezett a behívóparancs. Enzo alig néhány hónapot töltött a hadsereg kötelékében, amikor ő is ugyanúgy megbetegedett, mint nem sokkal korábban a bátyja. Szerencsére az ő életét sikerült megmenteni. (Képzeljük el mi lett volna, ha Enzo is meghal abban a betegségben. Nem létezne a Ferrari, nem lenne Lamborghini, de talán még Lancia Stratos sem. Én pedig most nem irogatnék itt, nem lennének Ferrari modellek, semmi. Belegondolni is rossz.) Ezek után még egyszer visszatért a frontra ahol a béke beköszöntéig sofőrként tevékenykedett.

Zsebében parancsnoka ajánlólevelével tért haza. Édesanyja kérlelte, hogy maradjon otthon, de a tanácstalan Enzo, aki nemigen tudta mit kezdjen a jövőjével, inkább Torinóba költözött, s a Fiatnál vállalt állást. A XX.század elején alapított autógyár éppen akkoriban készült piacra dobni az 501 jelzésű típusát, a gyár első nagysorozatú autóját. Enzót azonban gyermekkori emlékei, az egykori Fiat-versenyzők teljesítménye, vonzotta Torinóba.